Mióta főzök, rántott húst is csinálok. Mindenféle húst is, mert a magyar mindent is kiránt. Egy dolog azonban a közelmúltig óriás rejtély volt számomra: a púpos rántott hús titka. Több mint hét év hallgatás után ezt egy olyan horderejű dolognak érzem, amiért ismét billentyűzetet ragadtam.

Gyerekkorombam a nagymamám mindig rántott hússal várt minket, szigorúan karajból, szigorúan zsírban sütve, és mindig púposan (mármint a hús). Nagyon sokszor próbáltam reprodukálni, de soha nem tudtam olyanra sütni. Mostanáig.

Ma ismét sikerült, zsinórban harmadszor, ezt egyértelműen sikeres reprodukálásként veszem. Nagyon sok blog ír a tökéletes rántott húsról, totális ellentétjeként az én tapasztalataimnak. Persze mindenkinek más a tökéletes rántott hús, de nekem a púpos a tökéletes. Kipróbáltam egy csomó javaslatot  különböző blogokról, de nekem nem hozták a várt eredményt. Azért írok ennyit erről, mert az én módszerem, a sokszor leírtakkal szembemegy, és első, sőt második hallásra is nagyon egyszerű (csak ennyi? kérdezte az öcsém)

Az alap dolgok persze szükségesek, tudjon az ember panírozni, rántott húst sütni. Természetesen friss olajat kell használni, nem elégetni, de ezeket nem részletezem.

Tehát jöjjön a lényeg. Az első, hogy karajból süssük. Ne használj fagyasztott húst, nem lesz jó, csak friss húsból. Nem kell túl vékony szelet, kb fél-egy centis legyen. A széléről vágjuk le a hártyát, zsírt, ki hogy nevezi. A szeleteket klopfoljuk ki, ne papírvékonyra, de jó vékonyra. Klopfolás után ne vágjuk el a szeleteket, legyen legalább tenyérnyi. Ha nagyobb, vagy vastagabb karajszeletünk van, akkor még klopfolás előtt vágjuk el. JÓL sózzuk meg a hús mindkét oldalát. A sózás után, panírozásig 10-15 perc teljen el.

Ezután jöhet a panír, a tojásba nem kell só, és semmi egyéb extra. Nem kell extra morzsa, extra liszt, vagy tojás.

Bő olajban süssük, legalább 3-4 centi legyen az olaj. Az első húsoknál elűfordulhat, hogy nem lesz púpos, vagy csak az egyik oldala, de a második menetre ez be fog állni. Ezt meg lehet előzni, ha jó forró olajba tesszük már az első húsokat is, vigyázva arra, hogy ne legyen túl forró, ehhez azért kell némi rutin.

Végezetül pár gondolat a jelenség fizikájáról. A sózás segít kivonni a vizet a húsból, ami a panír alatt a forró olajban gőzzé alakul. Ez még kevés lenne, mert nem tudna emelkedni. Mivel a hús jól ki van klopfolva, a forró olajban összeugrik (a panír nem), így ad lehetőséget a panírnak az emelkedésre. Gyakorlatilag a keletkező gőz felfújja a panírt. Mivel a panír alatt gőz van, nem szárad ki a hús, a vékonysága ellenére sem.

Hát ennyi. Húsz év tapasztalata egy bejegyzésben. Próbáljátok ki, írjatok, ha sikerül. Akkor is ha nem.

Nem, nem állok be a zacskós ételek, levesporok, előre bekevert fűszerek, vegeta felhasználók sorába. A mai étel, viszont szó szerint a címbeli, sütőzacskóban sült egész csirke.

Mostanában ritkán olvasok erről a módszerről, pedig emlékszem gyerekkoromban nagy sláger volt a sütőzacskó használata. Azok után, hogy kipróbáltam, én is csak ajánlani tudom. Gyorsan, kevés előkészítéssel, nagyon egyszerűen használható.

Amikor már unalmas a pizza ( :) ), jöhet a calzone. Ez nem más mint egy töltött pizza batyu, ami készülhet minden olyan töltelékkel, mint amit a pizzára pakolunk. Más lesz az íze, az összhatása, mint egy ugyanolyan feltéttel készült pizzának, ugyanis ebben párolódik a töltelék, nem pedig megsül. Sokkal erőteljesebb ízek jellemzik, ebből nem szökik el az illat, a nedvesség.

Kicsit hanyagoltam mostanában a blogot, de visszatértem, mostantól ismét rendszeresen írok majd. Több újítás is történt a konyhám háza táján. Szert tettem egy új fényképezőgépre, remélhetőleg innentől (na jó még van egy pár "konzerv" poszt) sokkal jobb minőségű képek lesznek, valamint egy új konyhagép is volt a fa alatt, amit kezdek kiismerni.

Ez is egy villámposzt lesz, telefonos képekkel, gyorsan elkészíthető tartalommal.

Ez pedig egy gyors pisztráng recept, kezdőknek is ajánlom, mert nagyon egyszerű, és nem lehet elrontani (na jó el lehet, de nagyon nehéz)

Az egyik méltatlanul hanyagolt erdei gyümölcsről fogok írni, szerintem egészen fantasztikus amit ki lehet hozni belőle, ez pedig a kökény. 

Mostanában felkapott téma lett a rózsaszín kacsamell, az én változatom következik.

Nem túlzok, mikor azt mondom, hogy ez az étel függőséget okoz, aki eddig megkóstolta, mindenki csak azt kérdezte, hogy mikor lesz legközelebb...

Előre is elnézést kérek a fotók minősége miatt (ami egyébként sem kifogástalan), de a mai poszt telefonnal készült képeket tartalmaz. Ennek az egyetlen oka, hogy nem terveztem mára még egy bejegyzést, de hirtelen felindulásból készült, és nem volt nálam a fényképezőgépem.

Aki picit is jártas az olasz konyha rejtelmeiben, az már biztos tudja mi lesz a mai menü. Igen, a saltimbocca, a zsályával sütött csirkemell/pulykamell/borjú comb. (Szó szerinti fordításban: ugorj a számba) Eredetileg borjúból készült, de mindenhol csinálják csirkemellből, illetve pulykamellből is.

A birslekváros kalács mellett ez volt a másik vendégváró. 

A rizottó a kedvenceim közé tartozik, de ritkán készítem, mert igazán csak melegen jó, ha nem fogy el, másnap már nem az igazi.

Ez a recept egy magyarosított verzió, gazdagabb tartalommal, mint általában az eredeti olasz változatok.

Nem ezt akartam ma írni, de megígértem, úgyhogy egy nagyon jól sikerült kalács következik.

Régóta kísérletezek mindenféle kelt tésztával, sok receptet kipróbáltam, sok hibát vétettem kelt tészta készítés közben, talán mostanra sikerült rátalálnom egy jó kombinációra. A kelt tészta nem egy egzakt tudomány, rengeteg összetevős egyenlet, ami szinte minden környezetben más és más. Lehet, hogy ez a recept nem sikerül mindenkinek elsőre, de ezzel én is így voltam. Hogy csak a legfontosabb változókat említsem: liszt minősége, élesztő fajtája, kelesztési környezet (páratartalom, hőmérséklet), sütő fajtája.